November 13-án van a magyar nyelv ünnepe. Idén minikiállítást készítettünk erre az alkalomra. A kiállítás anyagát úgy szerkesztettük össze, hogy az 1844- ben meghozott törvényen kívül arról is szóljon, hogy a kétszáz éve született Petőfi költői nyelve milyen volt, hogy vélekedtek erről kortársak, pályatársak és az utókor. Tudott dolog, hogy Petőfi szülei nem magyar anyanyelvűek voltak, gyermekük, Sándor mégis ezen a szép és nehéz nyelven vált költővé. Hogy is írt erről Illyés Gyula Petőfi című könyvében? „A luteránus templomban, ahol a kisdedet megkeresztelik… szlovákul zümmög a zsoltár”, és a vajúdó „kicsi feketehajú asszony” is „szlovákul jajong… A döntő lépést minden bizonnyal az jelentette, hogy a család hamarosan – a kisgyermek még 22 hónapos sincs – Félegyházára költözik. Itt teszi meg tehát az első lépéseket, itt ejti ki az első értelmes szavakat, itt szívja magába a magyar nyelv népi ízeit.”
Koczor Viktória – Gémes Anetta